Töksötét van. Több 1000 fan sikítozik nagyon magas frekvencián. Pár másodperc múlva startol a Tokio Hotel „Zimmer 483” koncertje. A bandát mégsem látni meg a színpadon. Hirtelen egy TH-szám kezd el dübörögni a ládákból. A fények villognak. Másodpercekkel később Tom áll a színpadon és az „Übers Ende der Welt” első taktusait játssza a gitárján. A fények felkapcsolódnak. Most először látszik a teljesen új cool színpad. Az egész acélból készült sok kijáróval, lépcsővel és emelkedővel a magdeburgi fiúknak. Az egyik kijáró direkt a közönség felé néz, amin Bill kifut és énekel. Még a koncert előtt kis idővel a BRAVO-nak meséli: Nagyon félünk, hogy onnan valamelyikünk leesik. Egész idő alatt nagyon kell koncentrálni, hogy mindent jól csináljunk.” „Ha Georg leesik az egészkoncertet félbe kell szakítani.”

Mégis minden simán megy. A fanok boldogok és sorról sorra minden számot együtt énekelnek. Billéket egy hatalmas kivetítővásznon is láthatják. Az arcukat közvetlen közel XXXL nagyságban!!! Nagyon kemény! A „Reden” című számban Tom egyik hotelben megtörtént éjszakájáról zenélnek a Kaulitz ikrek, miközben nevetnek, és a rajongókra kacsintanak. Rögtön megdobálták a gitárost plüssállatokkal. „Ez tényleg őrületes!” kiáltja az énekes üdvözlés mellé a rajongóknak és ugrál velük együtt az „Ich brech aus” közben. Majd a színpad teljesen kék fénybe borul és füst árasztja el. Majd Bill tök érzelmesen énekli a „Spring nicht” című számot. Közben egy nagy ventillátor fújja a haját. Mindenki libabőrös a csarnokban. Az egészet halkan és szomorúan énekli végig a rajongókkal. A „Durch den Monsun” közben ismét mindenki ünnepel. A nagy kivetítőkön eső és vihar látszik. Nézők a telefonjaiktól, világítópálcáiktól, gyújtóiktól egy fénytenger keletkezett. Hangulat nagyon szuper. Amikor Bill kihozta a megafonját világos volt: a „Schrei” következik. A rajongókat nem lehetett visszatartani. Szívből, lélekből ordítottak, vadul táncoltak és örömkönnyeket hullattak. A szám után Bill is sugárzott a boldogságtól. „Az tesz minket a legjobban boldoggá, ha élőben játszhatunk. Még ha előtte nagyon izgulunk is. Ha a színpadon álluk elfelejtünk mindent. Ez nagyon szuper!” meséli a TH frontembere. Közben teljesen megizzadt a zenéléstől és iszik egy korty vizet. A megmaradt üveget eldobja a közönség felé. Másfél óra és két ráadás után a koncert egy kis meglepetéssel ér véget. A fiúk a színpadtól 2 méterre állnak és a magasból konfetti kezd esni. „Köszi ezt a pompás estét!” kiáltják és bedobják fehér törülközőiket a közönségbe. Majd integetnek még egyszer és eltűnnek a színpadról. Be a buszba – utazás a következő koncerthelyszínre.