Manapság alig akad ember Németországban, aki ne hallotta volna ezt a nevet. A Tokio Hotel õrület azonban már nemcsak a német nyelvterületeken, hanem egész Európa szerte hódít. Az együttes debütáló albuma az eladási rekordok csúcsait döngeti, a koncerteken pedig alig lehet megmozdulni a hisztériásan sikoltozó rajongótömegtõl. Nem úgy tûnik azonban, hogy ez zavarná az ifjú zenészeket.
Bizony téved aki azt hiszi, hogy a négy fiú mindezt csupán a jó szerencsének köszönheti. Mert bár Bill (17), Tom (17), Georg (19) és Gustav (18) egészen fiatalok még, együttesük pályafutása mégis több éves zenei múltra tekint vissza.
A Kaulitz-testvérek esetében már nagyon hamar, a fiúk kilenc éves korában kiderült, hogy megrögzötten vonzódnak a zenéhez. Mikor Tom Kaulitz kezébe vette az elsõ gitárt, melyet még mostohaapjától kapott, a kis Bill az éneklés és dalszövegírás rejtelmeibe vetette bele magát. Ahogy növekedett a lelkesedés, és gyûltek a tapasztalatok, az ikrek minden alkalmat megragadtak, hogy bizonyíthassák tehetségüket. Iskolai bálokon, kisebb rendezvényeken léptek fel, és mindenkit elbûvöltek a belõlük sugárzó, természetes gyermeki bájjal.
Az ikrek 2001-ben, egy magdeburgi fellépésen találkoztak elõször Georggal a basszgitárossal, és Gustavval a dobossal, aki korábban már játszott egy másik zenekarban is. Röviddel ezután a négy fiú megalapította a Devilish (Ördögi) nevû zenekart, mely egyelõre csupán Magdeburg szûk határain belül próbált magának hírnevet szerezni.
A srácok csak kitartásuknak és elhivatottságuknak köszönhették, hogy számtalan fellépésük egyikén szemet szúrtak egy producernek, aki azonnal felismerte a bennük rejlõ tehetséget.
A zenekart végül a Peter Hoffmannból, Patrik Benznerbõl, Dave Rothból, és David Jostból álló producercsoport vette szárnyai alá, s az együttesnek - akkor már Tokio Hotel néven - az õ segítségükkel sikerült a hatalmas áttörést megvalósítaniuk, és egész Németország-szerte ismertté válniuk.
Az út tehát, amely a semmibõl a német slágerlisták csúcsáig vezetett, bizony hosszú volt és nehéz. A fiúk azonban remekül helytálltak, s mostanra egy legjobb új együttesnek járó VIVA Comet díj, egy Echo Award és az elsõ Live Krone díj és még sok díj díszíti a Tokio Hotel dicsõségfalát. Szívbõl kívánjuk nekik, hogy a siker, amiért olyan keményen megküzdöttek, végigkísérje az együttes egész zenei pályafutását. S majd az idõ eldönti, hogy a monszun szele merre sodorja tovább napjaink legnépszerûbb, ifjú tinirockereit.

Bízom abban, hogy a Tokio Hotel, mint egy német banda neve évszázadok múltán is fennmarad az utókor számára!