Rekord levéláradat a srácok postaládájában!  Rengeteg kérdést és megható szerelmi vallomást küldtetek Georgnak (19), Gustavnak (17), Tomnak (16) és Billnek (16).
A Herfordi fellépésük előtt a négyes átrágta magát a levélhegyen, és türelmesen megválaszolták a legégetőbb rajongói kérdéseket, és elérzékenyültek, mikor elolvasták a kedves üzeneteket…

Hogy vannak a külföldi rajongók?
Georg: Amszterdamban szuper volt! Egy klubkoncertet adtunk ott, és a 2000 holland rajongó kívülről tudta a szövegeinket! Nagyon ütős volt!
Gustav: És Párizsban is számos rajongó várt már a lemezcég előtt, amikor megérkeztünk. Már vannak francia nyelvű TH-rajongói oldalak az Interneten, és az egyik chat oldal forgalma miatt összeomlott a szerver. Ezzel nem számoltunk. Őrület, hogyan viselkednek ott a rajongók.
Bill: Egész Európában németül fognak megjelenni az albumaink, csak Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban kerülnek piacra angolul a dalok.

Hány SMS-t küldtök havonta?
Bill: Nagyon keveset! Én inkább felhívom röviden az illetőt, ha meg akarok tudni valamit tőle. Ez sokkal gyorsabb és hatásosabb.
Tom: SMS-ben csak rövin üzeneteket, és szülinapi üdvözleteket szoktam küldeni, legfeljebb 50-et havonta.

Mi a legnagyobb félelmetek?
Tom: Én egy kicsit félek a repüléstől…
Bill: Igen, én is így vagyok ezzel. Főleg a kis légcsavaros gépeknél szokott a torkomban dobogni a szívem! Nem szívesen hagyatkozom másra, és legszívesebben én szeretek irányítani mindent.
Gustav: Én például attól félek, hogy egy baleset során annyira megsérülök, hogy nem tudok többé dobolni.

Ki kapja a legtöbb rajongói levelet?
Tom: Természetesen én, aztán nagy szünet (nevet)! Neeem, Bill kapja a legtöbb levelet. Különben a többiek eléggé egyformán kapnak, senki sem megy haza üres kézzel.
Georg: De ennek is megvannak az előnyei és hátrányai: ha kevesebb levelet kapsz, nem kell annyit olvasgatnod és megválaszolnod esténként.

Bele tudnátok szeretni egy rajongótokba?

Tom: Persze, ez mindenképpen benne van a pakliban. Ha tetszünk egymásnak, teljesen mindegy, rajongó-e az illető vagy sem.
Minden lehetséges!
Georg: Mi nagyon szeretünk flörtölni autogramosztás közben, koncertek előtt, alatt, tehát még az is előfordulhat, hogy egyszer egy rajongónkba leszünk szerelmesek.
Bill: Ez egy nehéz kérdés, mert soha nem lehetnék biztos benne, hogy a lányt tényleg a személyiségem érdekli, vagy  csak azért szeret, mert a Tokio Hotelben énekelek.  De én is el tudnám képzelni!

Tetszik nektek a sok utazás, a  hotelekben alvás?
Tom: Hát persze, nagyon jó móka. De mégis csak az a legszebb, ha otthon, a saját ágyamban alhatok.
Bill: Nagyon fontos, hogy minden tiszta legyen. Voltunk már nagyon undorító szállodákban is, ahol a szobában romlott volt a gyümölcs.

Hogyan viselitek a szitkozódásokat, a cikizéseket, az anti-rajongókat?
Georg: A tárgyilagos kritikát meghallgatjuk, és megfontoljuk, tudunk-e valamin javítani. A szitkozódásokat ugyan érzékeljük, de nem foglalkozunk velük.
Bill: Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy nem mindenki kedvel bennünket, és ez így is van rendjén.

Volt már közületek valaki komolyan beteg vagy szenvedett súlyos sérülést?
Gustav: Én egyszer eltörtem a hüvelykujjamat röplabdázás közben.
Georg: A legdurvább balesetem biciklizés közben történt. Korábban nagyon szerettem BMX-ezni, és egyszer lecsúsztam a pedálról. A csavarok belefúródtak a vádlimba, állatira vérzett. Hetekig csak sántikáltam.
Tom: Én legalább háromszor eltörtem már a karom. Hét évesen volt egy elég ronda balesetem szánkózás közben: ahogy siklottam le a hegyről, elütött egy  szánkózó lány. A szánkó talpa egyenesen a fejemnek ütközött, és felszakította a jobb szemöldökömet. Óriási sebet ütött, össze kellett varrni.

Mire gondoltok elalvás előtt?
Georg: Semmire.
Lefekszem az ágyba, és azonnal el is alszom. Nagyon szeretek pihenni, szinte folyton csak aludnék. A suliban is mindig össze kellett szednem magam, nehogy elkéssek, mert sosem ébredek időben.
Gustav: Nekem kevés alvás is elég. Lefekvés előtt még gyorsan végiggondolom, mi vár rám másnap, de aztán le is zárom magamban.
Tom: Én nagyon szeretnék korán kelni, mert akkor többet élvezhetnék a napból. De ha épp szabadnapunk van,előfordul, hogy délután 5-ig is lustálkodom.

Gustav, hogy hívják a halaidat?
Gustav: Ó, nekik nincs nevük. Az akváriumomban ugyanis több mint 30 fekete molly úszkál, nem is tudom megkülönböztetni őket! Ha turnézunk, a szüleim etetik a halakat, ők gondoskodnak róluk.

Hogy tetszett nektek a foci VB?
Bill: A foci nem nagyon érdekel bennünket, de természetesen valahányszor Németország játszott, mi is izgultunk értük.
Georg: Nagyon ki voltunk amiatt, hogy Németország nem játszhatott döntőt, de a VB alatt eszméletlen hangulat volt! Még a koncertjeinken is láttunk német zászlókat lengető rajongókat – egyszerűen szenzációs volt!

Milyen címlapszorit olvasnátok magatokról az újságban?
Tom: A Tokio Hotel egy este alatt 4 díjat söpört be!
Bill: Szerintem ez lenne a legjobb: „A Rolling Stones lép fel a TH előzenekaraként!”

Mire allergiás Bill?
Bill: Mindenféle rovarcsípésre. Ha csak megcsíp egy kis szúnyog, azonnal bedagad és bevörösödik, ráadásul rettentően viszket. Így számomra teljesen kizárt, hogy részt vegyek egy túlélő-showban! (nevet)

Tom és Bill, mit tennétek, ha egy napra szerepet cserélhetnétek?
Bill: Először is levágatnám a hajam, és teljesen új ruhákat vennék! Nem nagyon tetszik Tom öltözködése…
Tom: Ha Bill bőrébe kellene bújnom, biztosan kikezdenék egy lánnyal, hogy végre essen túl ezen is. (nevet)

Szeretitek a fogszabályzós lányokat?
Tom: Nekem teljesen mindegy, van-e a lánynak fogszabályzója vagy nincs. Fogszabályzóval is nagyon jól lehet csókolózni (vigyorog).
Bill: Nem emlékszem, csókolóztam-e már fogszabályzós lánnyal.
Tomnak és nekem is volt annak idején fogszabályzónk, amit esténként kellett hordanunk.
De szinte soha nem viseltük.

Jól kijöttök a Killerpilzen-nel?
Gustav: Találkoztunk pár rendezvényen, köszöntünk nekik, de semmi több. Király csávók, nekünk nincs bajunk velük, még ha ezt gyakran olvashatjuk is a sajtóban. Nagy butaság!

Nem adjátok ki megint a Devilish-CD-teket?
Tom: Neeem! Abból nagyjából 50 darab van, és folyamatosan forgásban vannak. De az a CD olyan rettenetes, hogy sok rajongónkat elrettentenénk magunktól, ha újra piacra dobnánk. (vigyorog)